01,A Szökés

 Reggel 4 óra van.Itt állok a szobámban egy telepakolt hátizsákkal a kezemben,és csak fülelek.Telnek a percek.Nem hallok semmit,lassan pici résnyire kinyitom az ajtót és kinézek.Senki sehol,ezért nagyobbra nyitom és halkan elindulok a hátsó kijárat fel.Miközben elhaladok a folyosón a többi szoba mellett hallom ahogy néha néha egy egy lány felsír.Megértem őket,régebben én is ezt csináltam éjszakánként,de már megtanultam uralni az érzelmeimet..amennyire csak lehet.Elértem a hátsó kijáratot,attól féltem hogy be lesz zárva,lassan nyúltam a kilincs felé és meglepetésemre kinyílt!Kinéztem és nem volt ott senki,ezért gyorsan kimentem és futásnak eredtem mikor odaértem a kerítéshez gyorsan átdobtam a táskám és ahogy csak tudtam átmásztam rajta.Mikor már a kerítésen kívül voltam hangosan kifújtam a levegőt és futásnak eredtem.Addig meg sem álltam amíg el nem értem a közeli vonatállomást.Bementem a váróba és az első jegypénztárhoz odamentem amit megláttam,vettem egy jegyet ez első vonatra ami Luton-ból Londonba indul.
Pontosan 5óra 55perckot indul a vonatom addig leültem a váró legeldugottabb sarkába és elgondolkoztam az eddigi életemen.
 Már baba korom óta ebben a szörnyű árvaházban éltem,fogalmam sincs hogy kik lehetnek az igazi szüleim,és hogy miért dugtak egy ilyen szörnyű helyre.Valószínűleg soha sem fogom megtudni az igazat.
Már 16 éve hogy megszülettem de még nem volt egy olyan percem sem amikor igazán boldog voltam.
Az egyetlen boldogságom ami az intézetben volt az is elmúlt.Emilie volt kiskorom óta a legjobb barátnőm,együtt mindent átvészeltünk...vagyis csak majdnem mindent.Már majdnem két hónapja hogy öngyilkos lett.Én azóta tervezgetem a szökést,nélküle már nem bírtam volna tovább.Emilie a folytonos meg szégyenítések és a bántalmazások miatt lett öngyilkos.Még csak 15 éves volt én egy évvel idősebb vagyok,talán ezért bírtam kicsit jobban,de nekem sem kellett volna már sok és én is azt tettem volna mint ő...
 Már Fél hat múlt,lassan itt a vonat én még mindig attól félek hogy az intézetben észreveszik az eltűnésem és a keresésemre indulnak...De erre semmi jel nem mutat ezért megpróbálom megnyugodni...
 6óra 10 már több mint tíz perce elindult a vonat és London felé tartok,félek hisz csak 10 fontom van.Minél hamarabb munkát és szállást kell találnom!Miközben ezen gondolkoztam lassan elszenderedtem és mély álomba merültem....

Itt vagyok!Most szálltam le a vonatról és már is London közepén találtam magam..És ami fogadott:Rengeteg ember,tömörülés,zűrzavaros forgalom,hatalmas házak....Most gondolkoztam el először hogy ez bitos jó ötket volt?De arra jutottam hogy Igen!
Mikor kiértem az állomásról fogalmam sem volt mit kezdjek magammal...csak elindultam abba az irányba amelyik szimpatikus volt....