03,...

 

 

Austin szemszöge*

  Már 2 perce ölelkezve álltunk a kávézóban,ami persze nem volt ellenemre hisz egy nagyon szép csaj borult a nyakamba és éreztem hogy rég nem ölelt meg így senkit.Lassan elenegdett és a szemembe nézett,láttam a szemeiben hogy most igazán boldog.
-Annyira.De annyira örülök!És hihetetlenül örülök neki hogy csak így 10 perc ismertség után befogadsz!
-Nincs mit.Örülök hogy végre nem fogok egyedül lakni és lesz agy normális lakótársam.-Tényleg nagyon tetszett az ötlet hogy mi egy házban leszünk.Hisz nagyon jó csaj meg minden..de nem szeretném kihasználni,ő túl sok rosszat élt már át,nem szeretném hogy bennem is csalódjon.A kávéink mellett még meséltem neki kicsit magamról aztán fizettem és elindultunk a lakásom felé.
-Nagyon mesze laksz?-kérdezte kedvesen.
-Nem innen kb 5-10 perc,szóval nemsokára ott vagyunk.
-És te dolgozol valamit?
-Nem jelenleg nem még suliba járok...mármint most érettségizek.Még pár na és a szóbeliim is meglesznek szóbeliim is és utána végre meg nyugodhatok.-feleltem.
-Ohh..És nagyon nehéz?
-Hát ha valaki tanult annak nem az..de aki nem annak nagyon nehéz.-mondtam miközben rámosolyogtam.-Na már itt is vagyunk!-és megálltunk a házam előtt.

Katy szemszöge*

 Mikor odaértőnk a "házához" teljesen elképedtem.Ez nem egy ház volt...hanem egy hatalmas villa.
-Aszta.-csak ennyit tudtam kinyögni mire ő felnevetett.
-Azért annyira nem nagy szám.....-mondta miközben bementünk a kapun és elindultunk a bejárati ajtó felé.
-Ha a külsejétől már ennyire elájult akkor nem tudom mit fogsz csinálni ha meglátod a belsejét.-nevetett miközben lassan benyitott a házba.És igaza volt.Egy gyönyörű és nagyon  modern előszoba tornyosult előttem.Igen tornyosult,mert hatalmas volt biztos vagyok hogy 2-3x akkora volt mint az intézetbeli szobám.
-Wow.-csakennyit mondtam neki.Erre ő felnevetett.
-Én megmondtam.Na gyere megmutatom az egész házat és a szobád.A cipód meg leveheted ha akarod,de nem muszáj.Gyorsan levettem a cipőm és utána indultam.Az előszobától csak pár lépésnyire colt a hatalmas nappali.Nagyon szép volt,minden fehér a falak a bútorok és minden kiegészítő is.A kanapékkal szemben egy hatalmas plazma Tv helyezkedett el és mellette rengeteg CD és DVD volt.aztán balra volt a konyha és az étkező egyben.Minden a legújabb és a legmodernebb volt.aztán vissza mentünk a nappaliba és felmentünk a lépcsőn és egy folyosón kötöttünk ki ahol sok sok ajtó helyezkedett el mindkét oldalon.
-Na ez lenne az emelte és itt lenne a szobám.-mutatott a  jobbról harmadik ajtóra.-És ez a tiéd.-mutatott a sajátjával szemben lévőre.-Menj csak nézd meg.-azzal kinyitotta előttem az ajtót.Egy hatalmas fehérre festett letisztult,szép szoba tárult elém.Szemben volt egy nagy francia ágy mellette egy vagy szekrény és még egy Tv is helyet kapott az újdonsült szobámban.
-És ott a saját fürdőd is.-mutatott jobbra.
-Áááááááááááááááááááá.Annyira köszönöm!-ugrottam ismét a nyakába.-Öhm...bocsi..-nevettem el kínosan magam.
-Semmi baj.-nevetett-már kezdem megszokni.Erre csak kínosan felnevettem.
-Na gyere mutatok valamit amid még biztos nincs.Ez alap dolog ha ismerkedni akarsz és barátokat találni.Azzal elindult a nappaliba és levetődött a kanapéra.Én csak szégyenlősen álltam mellette míg ő előszedte a laptopját és letette a kis hohányzó asztalra.Mikor észrevette hogy ott ácsorgok,rám emelte a tekintetét és furán nézett rám.
-Miért nem ölsz le?-kérdezte tőlem nevetve.Mire én csak kínosan kacarásztam és leültem mellé.
-Kérsz valamit inni vagy enni?
-Öö.Nem köszi nem vagyok éhes de egy pohár vizet elfogadnék.-Ezekre a szavakra felpattant és elment a konyhába és két pohár vízzel tért vissza ez egyiket oda adta nekem a másikat letette maga mellé az asztalra.
-Na először is regisztrálnod kell a közössiégikre hogy barátokat tudj magadnak szerezni,aztán nézünk valami munkát a neten.Okés?
-Persze.Jó.-mondtam boldogan.Már sokat hallottam ezekről az oldalakról de még soha nem jutottam el odáig hogy használjam is őket,mivel az árvaházban nem volt számítógép sem...Azzal beírta a keresőbe az adott közösségi nevét és mér rá is kattintott a regisztrációra.
Egymás után két oldalra is regisztráltunk.Austin kezelte mivel én még nem értettem hozzá bejelölt pár embert aki ő ismer és elmondása szerint "normálisak".Miután ezzel is végeztünk ő be lépett a saját felhasználóira.Látszódott rajta hogy gyakorlottan mozog az internet világában,gyorsan teketr lefelé a sok sok megosztott bejegyzés között egyszer csak megláttam hogy valaki megosztott egy videót.
-Hé,várj az mi volt?-mutattam rá arra a videóra ami felkeltette az érdeklődésemet.
-Okés.-azzal elindította a videót.
Én teljesen átszellemülten néztem végig a videót.Ez alatt a nemsokkal több mint 3 percek klipp annyira megfogott hogy utána alig tudtam megszólalni.Csak ennyit mondtam.
-Ők..ők kicsodák?
http://www.youtube.com/watch?v=36mCEZzzQ3o

02,Munkakeresés,Szétnézés a városban

 Mikor kiértem az állomásról fogalmam sem volt mit kezdjek magammal...csak elindultam abba az irányba amelyik szimpatikus volt....

  Már több mint 10 perce bolyongtam normális,olcsó és a város központjában lévő kivehető szobáért.
Mikor ismét megláttam egy hotelt sietősen elindultam fél és e közben mit sem figyelve hogy hova lépek...
Így történt hogy valakinek rátapostam a lábára,valószínűleg nem gyengén mivel hallottam ahogy hangosan felszisszen mellettem.
Gyorsan a hang irányába kaptam a fejem és egy nagyon helyes 18 év körüli srácot pillantottam meg.
 -Ó!Bocsánat!Tényleg,nem direkt volt!-próbáltam mentegetőzni.
 -Semmi gond.Nem zavar ha egy ilyen csinos lány lép rá a lábamra.-mondta mosolyogva és a végén játékosan kacsintott egyet,mire az arcom színe egyre közelebb állta egy rák színéhet mit az eredeti fehérségéhez.Meg sem tudtam szólalni csak a kopott tornacipőm orrát tanulmányoztam.
 -És a nevedet megtudhatnám?-Mosolygott rám szélesen.
 -Persze.Katy Tonkin....-feleltem félénken.
 -Na és Katy van már a valami dolgod?-kérdezte kedvesen-Ja mellesleg az én nevem Austin Stewart.
 -Nem nincs..Még csak ma jöttem ide.Londonba...
 -Ohh.Akkor eljönnél velem esetleg kávézni vagy valami hasonló?
 -Öhmm.Persze menjünk.Legalább egy ember lesz akit ismerek a környéken...-ezzel elindultunk...mármint ő elindult én meg követtem..tudom furán hangzik hogy egy szinte idegennel megyek bárhova is..de igazándiból itt nekem mindenki idegen.
Már vagy öt perce mentünk,de még mindig nem tudtam hogy igazándiból hova is tartunk ezért inkább meg kérdeztem.
 -Amúgy..hova is megyünk?-kérdeztem félénken.
 -Nyugi.Egy perc és ott vagyunk,ne félj nem foglak bántani,mondta viccesen,ettől kicsit meg nyugodtam.
Tényleg csak egy perc telt el és megálltunk egy kis kávézó előtt,Austin illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót én meg beléptem a kis hangulatos helységbe.
 -Ez az egyik kedvenc helyem.-szólalt meg miközben egy üres asztalhoz vezetett.Mindketten leültünk a kis asztalkához és rendeltünk egy egy Tejes kávét.
 -Na és honnan jöttél?-kérdezte  kíváncsian.
 -Luton-ból jöttem.-feleltem szűkszavúan.-És te?
 -Én törzsgyökeres Londoni vagyok.-mondta vidáman.-És hogy hogy most itt vagy?
 -Hát...ez elég hosszú lenne elmondani...
 -Hát időnk az van.Szóval nyugodtan mond.
 -Hát jó...-mondtam kissé habozva,mikor éppen belekezdtem volna óvatosan a szavamba vágott.
 -Ha nem szeretnéd elmondani nem kell...csak kérdeztem.
 -De,de.Így nekem is jobb lesz ha végre valakinek elmondhatom.Ma jöttem ebbe a városba,Luton-ból ,de azt már tudod.Egy árvaházban nőttem fel,borzalmas körülmények között,még két évet kellett volna várnom hogy végre kiengedjenek,de én már nem bírtam hisz az egyetlen ember aki tartotta mennem a lelket...ő öngyilkos lett..-miközben ezeket a szavakat kimondta éreztem hogy  a szemeim megtelnek könnyekkel.Próbáltam őket visszatartani heves pislogásommal,de nem ment.Eleresztettem egy könnycseppet aztán jött a többi is és halk sírásba kezdtem,de közben tovább folyattam.-Nem bírtam tovább így elszöktem.
Ez ma reggel történt.És még fogalmam sincs hogy mit kezdek magammal.Még szállásom sincs...
 -Uhh...-mondta halkan miközben kifújta a levegőt,látszott rajta hogy meglepődött.-A szálláson tudunk segíteni..és ha szeretnéd valami munkát is kereshetünk!-ajánlotta fel.
  -Mi?Hogy tudnál segíteni?
  -Hát én egyedül lakom...és van még hely a lakásomban...a munka dolgot meg majd megoldjuk.-mondta kicsit kételkedve..mintha vélne a válaszomtól.Először elgondolkodtam majd felálltam és a nyakába ugrottam örömömben.Nem kicsit érte váratlanul a heves reakcióm de pár másodperc elteltével felállt és viszonozta az ölelésem.....

                                                    
                                                                 Na ő lenne Austin!:)

01,A Szökés

 Reggel 4 óra van.Itt állok a szobámban egy telepakolt hátizsákkal a kezemben,és csak fülelek.Telnek a percek.Nem hallok semmit,lassan pici résnyire kinyitom az ajtót és kinézek.Senki sehol,ezért nagyobbra nyitom és halkan elindulok a hátsó kijárat fel.Miközben elhaladok a folyosón a többi szoba mellett hallom ahogy néha néha egy egy lány felsír.Megértem őket,régebben én is ezt csináltam éjszakánként,de már megtanultam uralni az érzelmeimet..amennyire csak lehet.Elértem a hátsó kijáratot,attól féltem hogy be lesz zárva,lassan nyúltam a kilincs felé és meglepetésemre kinyílt!Kinéztem és nem volt ott senki,ezért gyorsan kimentem és futásnak eredtem mikor odaértem a kerítéshez gyorsan átdobtam a táskám és ahogy csak tudtam átmásztam rajta.Mikor már a kerítésen kívül voltam hangosan kifújtam a levegőt és futásnak eredtem.Addig meg sem álltam amíg el nem értem a közeli vonatállomást.Bementem a váróba és az első jegypénztárhoz odamentem amit megláttam,vettem egy jegyet ez első vonatra ami Luton-ból Londonba indul.
Pontosan 5óra 55perckot indul a vonatom addig leültem a váró legeldugottabb sarkába és elgondolkoztam az eddigi életemen.
 Már baba korom óta ebben a szörnyű árvaházban éltem,fogalmam sincs hogy kik lehetnek az igazi szüleim,és hogy miért dugtak egy ilyen szörnyű helyre.Valószínűleg soha sem fogom megtudni az igazat.
Már 16 éve hogy megszülettem de még nem volt egy olyan percem sem amikor igazán boldog voltam.
Az egyetlen boldogságom ami az intézetben volt az is elmúlt.Emilie volt kiskorom óta a legjobb barátnőm,együtt mindent átvészeltünk...vagyis csak majdnem mindent.Már majdnem két hónapja hogy öngyilkos lett.Én azóta tervezgetem a szökést,nélküle már nem bírtam volna tovább.Emilie a folytonos meg szégyenítések és a bántalmazások miatt lett öngyilkos.Még csak 15 éves volt én egy évvel idősebb vagyok,talán ezért bírtam kicsit jobban,de nekem sem kellett volna már sok és én is azt tettem volna mint ő...
 Már Fél hat múlt,lassan itt a vonat én még mindig attól félek hogy az intézetben észreveszik az eltűnésem és a keresésemre indulnak...De erre semmi jel nem mutat ezért megpróbálom megnyugodni...
 6óra 10 már több mint tíz perce elindult a vonat és London felé tartok,félek hisz csak 10 fontom van.Minél hamarabb munkát és szállást kell találnom!Miközben ezen gondolkoztam lassan elszenderedtem és mély álomba merültem....

Itt vagyok!Most szálltam le a vonatról és már is London közepén találtam magam..És ami fogadott:Rengeteg ember,tömörülés,zűrzavaros forgalom,hatalmas házak....Most gondolkoztam el először hogy ez bitos jó ötket volt?De arra jutottam hogy Igen!
Mikor kiértem az állomásról fogalmam sem volt mit kezdjek magammal...csak elindultam abba az irányba amelyik szimpatikus volt....